1991 nyarán Szegeden felmerült egy gondolat, miszerint nincs kihasználva a Tisza bal partja, pedig fürdésre, sportolásra igencsak alkalmas terület. Itt ráadásul könnyen ki lehetett alakítani olyan fürdőt, ahol a gyerekek jól érezhették magukat, a férfiak és nők pedig együtt fürödhettek. Büfét, kávéházat, artézi zuhanyzókat, csónakparkot, gyermekfürdőt terveztek.
Közegészségügyi szempontból is előnyös elképzelés volt, hiszen az idegenforgalmat is fellendítette, ugyanakkor sok szegedi család is helyben nyaralt, ha már itthon is lehetősége nyílt kulturált körülmények között strandolni.
Mindez már a múlté. Zimonyi György üdülőtulajdonossal körbejártuk a Partfürdőt, amit ott jártunkkor áldatlan állapotban találtunk. Egyetlen egy medencében van csupán víz, abban is elvétve vannak fürdőzők, sehol egy büfé, egy kávézó. A terület tele van munkagépekkel, akik hatalmas hangzavar kellős közepette végzik munkájukat.
Ez még mindig az a Partfürdő, amit a szegediek szerettek, vagy valóban fesztiválváros, rendezvénytér lett belőle? Erre kerestük a válaszokat.