“Utam Szegedről az országos médiába”- interjú Szabados Ágival – SzeretemSzegedet.hu

Interjúalanyom hazánk egyik legnagyobb kereskedelmi csatornájának híradós műsorvezetője és riportere, ezen felül pedig a „Nincs időm olvasni” kihívás szellemi megalkotója, létrehozója.

Szabados Ágnes ezer szállal kötődik városunkhoz Szegedhez, hiszen nem csak tanulmányait végezte itt, hanem pályafutása is innen indult- akkor még gyakornokként.

forrás: https://www.facebook.com/szabadosagnes1/ (letöltve: 2018. 06. 06.)
  • Ha most visszaemlékszel az utadra, a kezdetektől egészen idáig, milyen szóval jellemeznéd és miért?

Szabados Ági: Tanulással teli. Egyetem mellett kezdtem el gyakornokoskodni, majd jutottam mindig egyre feljebb azon a bizonyos létrán. Ehhez meg sok szorgalom, mázli és tanulás kellett. Mivel életem a tanulás, máig imádok tanulni, így ezt a szót választom.

 

  • Említettük, hogy Szegedről indult a karriered. Több közösségi oldalon is posztolsz 1-1 szegedi látogatásodról, mindig rendkívül örömteli és szeretetteljesen írsz róla. Ennyire közel áll hozzád?

Szabados Ági: Igen, mindig azt mondom: Szeged a második otthonom. Rengeteget adott a város. Az itt töltött 5 évem alatt váltam gyerekből felnőtté, itt voltam először szerelmes, itt szereztem két diplomát, és annál jóval több barátot. Itt voltam először újságíró, itt láttam a legnagyobb színház élményeimet a Szabadtéri játékokon… sokáig sorolhatnám a „sohavégetnemérős” listát. Odavagyok Szegedért, ezért is hihetetlen megtisztelő, hogy az alma materem, a Bölcsészettudományi kar Kommunikáció tanszéke, ahol az alapszakos diplomám szereztem, visszahívott tanítani. Boldogan jövök Szegedre. Kis túlzással minden utcáról van valami szép emlékem. Szerelmes vagyok Szegedbe.

forrás: https://www.facebook.com/szabadosagnes1/ (letöltve: 2018. 06. 06.)
  • Hogyan jött a te életedbe a média? Mindig ezzel szerettél volna foglalkozni?

Szabados Ági: Kommunikáció szakon kezdtem el bontogatni a szárnyaimat az egyetemi magazinműsorban (SzemeSZTEr), majd gyakornokoskodtam a helyi Városi Televíziónál, ahol aztán ott is maradhattam, így a súgógép tekeréstől egész a híradós székig jutottam, egészen rövid idő alatt. Majd jött egy kis újságírás (Szegedcafe), aztán a Sportklub, mígnem az RTL-re kerültem.
Visszatérve a kérdésre: gimnazistaként szerkesztőséget alapítottam, és társaimmal diákújságot írtam, és adtam ki. Szóval már akkor kezdődött, akkor döntöttem el, hogy újságíró leszek. A televíziós újságírás már az egyetemen lett a fő irányom.

 

  • Amikor bekerültél a városi televízióhoz gyakornokként, mertél nagyot álmodni?

Szabados Ági: Vágyálomnak tűnt, amikor az akkori hírolvasónak, és egyik komoly példaképemnek, Regős Dórának tekertem a vezérlőből a súgót. Akkor már kezdtem eljátszani a gondolattal, egyszer majd milyen lenne, ha én ülhetnék ott. Bár akkor még nem tűnt túl reális célnak. Aztán szerencsére az élet tartogatott meglepetéseket, és fordulatokat. Alapvetően viszont álmodozó típus vagyok. Mindig vannak álmaim.

 

  • Nem mehetünk el amellett az információ mellett, hogy itt Szegeden, a BTK-n is tanítasz kommunikációt egyetemistáknak. Mit gondolsz, milyen képességek, milyen személyiségjegyek kellenek ahhoz, hogy valaki sikereket érjen el ebben a hivatásban, vagy egyáltalán elinduljon ezen az úton?

Szabados Ági: A legfontosabb a tájékozottság. Azt látom, nem igazán követik a kommunikáció szakosok sem a híreket, sajnos, pedig – pláne ezen a szakon – kutya kötelességük lenne! Másrészt meg kell tanulni a szakmát az alapoktól. A létra alján kell kezdeni, egyesével fellépkedni, és akkor tudhatja meg egy fiatal, hogy mire alkalmas igazán. Akkor lehet valaki igazán jó szakember, ha valóban ismeri a szakma csínját-bínját. Ugyan nem ezt kérdezted (szerencsére), de sokszor kapom ezt a kérdést meg úgy, hogy: „hogyan lehet valaki műsorvezető?” Úgy, hogy nem ezzel a kérdéssel kezdi. Riporterként kell helyt állni, forgatásokra kell járni, tudni kell írni, muszáj rengeteget olvasni, és aztán, ha ez mind megvolt, el lehet játszani a műsorvezetés gondolatával. Addigra talán az is kiderül, az adott személy alkalmas-e rá. Én például nem műsorvezető, hanem újságíró szerettem volna lenni, és menet közben derült ki, hogy a híradós műsorvezetés az igazi otthonom.

 

  • Több ezer ember csatlakozott hozzád, hiszen létrehoztad a „Nincs időm olvasni kihívás” olvasásnépszerűsítő projekted és ezzel egyúttal megszületett a facebook csoport is. Mesélj nekem erről, kérlek. Mi volt a koncepció? Hogyan született meg ez a gondolat?

Szabados Ági: Szerettem volna a hobbimat nyilvánosság elé tárni, hátha ezzel példát tudok mutatni a fiataloknak. Meggyőződésem, hogy sokkal menőbb egy könyvvel pózolni a közösségi médiában, mint egy koktéllal, vagy egy új táskával. Ezt az arspoetikát szeretném minél többekhez eljutatni.

 

  • Miről szól pontosan ez a kihívás?

Szabados Ági: Havi EGYETLEN könyv! Ez munka, iskola, egyetem, gyerekek és mindenféle egyéb teendő mellett teljesíthető, és így nem ér a “nincs időm olvasni” kifogás, amit annyiszor hallunk. Nemes egyszerűséggel, pont azért lett ez a címe a kihívásnak, mert ezt mondják nekem legtöbbször az emberek, amikor arról kérdezem őket, olvasnak-e? “Jó neked, hogy van időd olvasni!” – mondják.

forrás: https://www.facebook.com/szabadosagnes1/ (letöltve: 2018. 06. 06.)

Épp ekkora közhely erre a válaszom is: “Mindenkinek arra van ideje, amire akarja”. Most már másfél éve megyünk együtt. Minden hónap elsején megadom a “kategóriát” és, hogy ezen belül mit, és miért olvasnak el, az már a tagokon múlik. A csoportban megannyi fantasztikus ajánlattal találkozhat, aki felkeresi, ugyanis aktív közösségünk napi szinten osztja meg egymással az olvasmányélményét. Most már lassan 7000-en vagyunk.

 

  • Mit jelent számodra az olvasás, a könyvek szeretete?

Szabados Ági: Mindent. De tényleg. A pszichológusom. A tanulmányom. A szenvedélyem. Nagyon hosszasan tudnék erről mesélni, de most röviden csak annyit mondok, hogy számomra a kihívás előtt is életérzés volt, és egy olyan hobbi, ami nélkül az életemet nem tudtam elképzelni. Ez másfél éve, amióta a kihívást elindítottam, magam sem gondoltam volna, de missziómmá, küldetésemmé vált. Nemcsak az olvasás, hanem annak népszerűsítése. Azóta még többet olvasok én is, blogolok és vlogolok is, hogy minél szélesebb körben eljuttassam ezt. Szeretném, ha az emberek sokkal többen könyvet ragadnának, mert ez a világon az egyik legcsodálatosabb dolog.

 

  • Van kedvenc íród, vagy könyved? Miért ajánlanád?

Szabados Ági: A blogomon (szabadosagnes.blog.hu) rengeteg ajánlás van, furcsa, de szinte mindig jól választok. Nem igazán nyúlok mellé. Szóval voltaképpen nem is írok olyanokról, amik nem tetszettek, mert bármit olvasok, valamiért tetszik. Sok kedvencem van, nehéz egyet kiemelni. Egy időben mindenhol erre a kérdésre Szerb Antaltól az Utas és holdvilágot mondtam (ő a kedvenc íróm) aztán okkal, hogy mást is mondhassak, Márai Sándor Igaziját emlegettem, viszont a minap egy jótékonysági aukcióra A kis herceget vittem, és tart a licit jelenleg is, mert nagyon sokat jelent nekem, és borzalmasan félreértett mű. Ugyanis nem gyerekkönyv és véletlen sem mese. De Robert Merle Mesterségem a halálját, Fitzgeraldtól A nagy Gatsbyt, Boris Vian Tajtékos napokját, vagy épp Daniel Keyes több művét is kiemelhetném. Nehezet kérdezel.

(Az aukció linkjét itt találjátok (a szerk.): https://www.book24.hu/mindenkiolvas?id=19)

 

  • Rengetegen felvetették már, hogy általános, vagy akár középiskolában is sokkal lelkesebbek lennének a diákok olvasás tekintetében, ha más kötelező olvasmányokat kapnának. Erről mit gondolsz? (Gondolok itt elsősorban a Harry Potter, és hasonló jellegű könyvekre.)

Szabados Ági: Egyetértek. Vesszőparipám a téma, és komoly vitaalap, de azt gondolom a kötelező olvasmányok megváltoztatásával, lazításával, gyerekekre hangolásával lehetne javítani, hogy ne utáltassák meg már a kisiskolásokkal a könyveket. Az olvasóvánevelés ebben a korban kezdődne, de nem kezdődik. Mindehhez persze kellene, hogy a tanárnak meglegyen a szabadsága, és hogy eltérhessen a tantervtől. A legtöbb iskolában erre nincs lehetőség, így marad minden a régi. Ez az állami szint. A Harry Potter-generáció tagja vagyok, J. K. Rowling szerettette meg velem az olvasást. Szerintem minden kiskamasznak a kezébe kellene adni, és akkor talán könnyebben végigszenvedik azokat a kötelezőket, amik már 50 éve sem voltak könnyű olvasmányok.

 

  • Már 2 alkalommal is volt kihívás-találkozó itt Szegeden, ahol azt gondolom hatalmas izgatottsággal és szeretettel vártak. Hogy érezted itt magad, és összességében mit gondolsz arról, hogy az ötleted egy ilyen hatalmas közösséget generált? Milyen a kapcsolatod a csoporttagokkal?

Szabados Ági: Alapból Budapesten tartjuk a találkozókat, most készülök a harmadikra júliusban. Mindig fél napos rendezvény, számos vendéggel, könyvcserével és könyvmolyoknak imádott programokkal. Viszont a Somogyi-könyvtár ötlete volt, hogy Szegeden is összeülhetnének az olvasók piciben, így most már két alkalommal Szegedre is ellátogattam, és hamarosan a könyvhéten szintén találkozunk a szegedi tagokkal. Ebből is adódik, hogy közvetlen a kapcsolatunk. Értelemszerűen mind a 7000 emberrel nem beszélgetek, de folyton kommentálom, amiket kitesznek, rengetegen írnak privátban is, vagy vélemények, vagy könyvekkel kapcsolatos kérdések miatt, a találkozókon, pedig kiléphetünk az online térből, és mesés élőben is találkozni ennyi jó emberrel. Szerb Antal mondta, hogy „A világnak égető szüksége van egy kis jóságra – és aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet.”  Igaza volt.

forrás: https://www.facebook.com/szabadosagnes1/ (letöltve: 2018. 06. 06.)
  • Tudod-e már, hogy mikor és hol találkozhatunk veled legközelebb Szegeden?

Szabados Ági: Elég hamar, kevesebb, mint egy hét múlva, a Könyvhét keretein belül, június 11-én. Vendég leszek a színpadon, egy volt tévés kollégám, Márok Tamás beszélget velem, utána pedig a JATE klubba átsétálunk a tagokkal, érdeklődőkkel, és tartunk egy kis klubot. Utolsó lesz egy darabig, így aki kedvet érez, semmiképp se hagyja ki!

Interjút készítette: Kovács Henrietta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.