Szegedi focitörténelem – SzeretemSzegedet.hu

A minap felkerestem szegedi magánházában Vitos Györgyöt (első fotónkon), a magyar és a helyi focitörténelem országosan is ismert krónikását, számos sportlap és portál tudósítóját, akinek kerti dolgozószobájában ki tudja hány szekrényt foglalnak el a megsárgult újságok, könyvek, albumok, statisztikák, archív fotók. S aki immáron évtizedek óta hű krónikása az idén májusban már a 120. évfordulóját ünneplő szegedi labdarúgásnak, sőt, Siófok és Debrecen futballjának is. Ilyen előélet után egy idegen látogató meglett 70-es, 80-as öreg bácsit várna az ajtóban, ám Vitos György egy életvidám, örökmozgó sportember, aki kocsijával beszáguldozta már az egész országot, sőt, Európát is, és kiterjedt levelezése eredményeként bizony, szerte a világon ezernyi sportbarát ismerőse van

Mielőtt nagyon belemerülnénk a helyi labdarúgás történetének kellős közepébe, beszéljünk picit arról, hogy honnan ered a sport, és elsősorban a foci szeretete?

  • Ez természetesen “családi örökség” nálunk is. Két érdekes dátummal kezdeném.

Legelőször 1967-ben vitt ki Dobsa Sándor nagyapám egy szegedi NB I-es fociderbire (persze, már előtte is ott voltam vele a 25-30 ezer nézős Felső Tisza-parti meccseken, csak akkor még többnyire a repülő galambokat néztem) ahol aztán kedvenceim „angolosan 6-3-ra” lelépték ellenfelüket, a Salgótarjánt! Ez a meccs akkora élmény volt kisgyerekként a számomra, hogy egy életre elköteleztem magam a futball, azon belül a sportág története mellett.

S bizony, több, mint 40 éve már, hogy az 1977-es SZEOL-SZAK fúzió óta hű krónikása lehettem a “soknevű” Szeged (SZEOL AK, Szeged SC, SZEAC, Szeged LC, FC, Szeged-Grosics Akadémia), valamint az immár hétszeres bajnok, hatszoros kupagyőztes DVSC csapatának is.

Azóta közel 5000 cikkem, műsorfüzetem és 30 sportkönyvem jelezte szakmai elhivatottságomat, s ezt a szenvedélyt már részben átadtam fiaimnak is: a 20 éves Gergő, a Szeged 2011 addigi utánpótlásának abszolút gólkirálya, 2017 ősze óta próbál betagozódni a felnőtt futballba, míg öccse, az ifjabb Gyuri szintén a püspöki klub up-korosztályainak a csapatkapitánya is volt!

Íróként, újságíróként és sporttörténészként is dolgozol. Ezek hogyan követték egymást? Miből forrta ki magát a másik?

  • Az újságírói egyetem elvégzését követően több helyi lapnál gyakornokoskodtam és a nagyapám hagyatékát (számtalan fociereklyét, futballtörténeti könyveket, sportújságokat, műsorfüzeteket) náluk kiválóan hasznosíthattam! Több komoly segítőm volt, akik egyengették újságírói pályámat és közülük feltétlenül szeretném kiemelni legfőbb mentoromat, Bagaméry Lászlót, a Délmagyarország sportrovat-vezetőjét, valamint az akkoriban a Csongrád megyei Hírlapnál dolgozó Süli Józsefet is! A napi sportújságírást pedig – Dudás Tivadar, az akkori NB I-es SZEOL AK kiváló szakosztályvezetőjének jóvoltából – a rendszeres sporttörténeti munkáim, az NB I-es meccseinkre kéthetente kiadott műsorfüzetek szerkesztése követték, végül pedig egy-egy jubileum kapcsán a könyvírói munkám is beindulhatott. A legelső kötetem 1984-es kiadását követően (“85 éves a SZEOL AK” címmel) jelenleg már a 30. könyvemen dolgozunk munkatársaimmal és idén nyárig tervezzük a “120 éves Szegedi Futballhistória (1899-2019)” nyomdai kiadását!

Mik a legelső emlékek, feljegyzések a szegedi labdarúgásról?

  • Büszkén vallhatom: négy évtized alatt “tonnányi anyag” gyűlt össze könyvtárakból, porlepte padlásokról, idős, egykor válogatott futballisták rám testált hagyatékaiból, visszaemlékezéseiből. A szegedi futball eddigi 120 évéből mintegy 12 ezer oldalnyi gyűjteménnyel rendelkezem, aminek elolvasása, részletes feldolgozása több generáció munkája lenne. A „lényeget” a fociimádó fiaim pár éve már kijegyzetelték eddigi könyveimből a szurkolói honlapunkon! Így mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe a Nógrádi Tibor, megyei futballigazgatónk által rám testált rajongói portálunk, a www.szeged1899.hu címlapjának “TÖRTÉNET” című rovatát. Ott mindenki találhat magának kedvére való szegedi focikuriózumot, pl. egy Real Madrid-Szeged összecsapást vagy uram bocsá’, amikor a Szeged AK – a szegedi NB I-es gólkirály Kalmár György mesternégyesével verte meg 5-0-ra a bajnokrekorder Ferencvárost!

 Mit gondolsz, a szegedi sportéletben mi számít ez idáig a legnagyobb sikernek és miért?

  • Természetesen az olimpiákon kiharcolt szegedi sportolók arany, ezüst és bronzérmei számítanak a legnagyobb sikereknek, de ezt követik szorosan a világ és Európa-bajnokságokon aratott Tisza-parti diadalok! Hál ‘Istennek napestig sorolhatnánk őket az 1896-os legelső újkori olimpiai játékok óta. Azonnal hozzá kell tennem, hogy a napfény városában a különféle labdajátékokban szerzett bajnoki vagy kupadiadaloknak van a legnagyobb respektje fanatikus szurkolóink körében! Elég, ha csak az NB I-es futballcsapatunk korábbi szárnyalásait említem (Szeged mindenkori legjobb csapatai eddig 51 élvonalbeli idényt vallhatnak magukénak, seregnyi értékes helyezéssel, NB I-es bronzéremmel, MK-ezüsttel és bronzokkal vagy Corinthian Kupa-győzelemmel!) A patinás múltú szegedi futball “mélyrepülését” pedig (20 éve várjuk az NB I-et) más sportágak használták ki, próbálták helyettesíteni (?) látványos, közönségvonzó szereplésükkel. Bőven elég, ha csak az immár négy évtizede a hazai, újabban pedig az európai, így a világ élvonalához tartozó férfi kézilabdacsapatra gondolok, de persze, a szegedi tekések, a “medikémiás röplabdások”, a kosarasok és a vízipólósok egykori és mostani fantasztikus sikereit is bátran idevehetjük!
(Vitos György és Tanács Attila)

Ha már említettük: véleményed szerint, mi lehet az oka annak, hogy Szegednek már sok-sok éve nincs NB 1-es csapata?

  • Mármint a világ legnépszerűbb sportágában, a futballban, ugye?! Sajnos, azt kell, hogy mondjam, több ezer jóérzésű és fanatikus drukkerrel együtt, hogy a fejétől bűzlik a hal! Vagyis az immár 120 éves szegedi labdarúgást az elmúlt évtizedekben a saját, profi futball vezetésére alkalmatlan és alulképzett vezetőik tették tönkre!  Mindezek részletes kifejtése hosszabb időt venne igénybe, de aki rendszeresen olvassa ez irányú okfejtéseimet, tényközléseimet, az nagyon is jól tudja, miről beszélek és miért, kik ellen harcolok! Egy biztos, s ezt nyugodt szívvel megüzenhetem az itteni focit részben vagy teljességgel tönkretevő vezetőknek: a jövőben is ekképpen fogok cselekedni és a szegedi futball korábbi értékeihez hű krónikásként minden komolyabb problémára felhívom a szurkolók figyelmét. Sőt, rendre az ő álláspontjukat, javaslataikat is tolmácsolom az “illetékesek” felé!

Készítette: Kovács Henrietta

Szegedi focitörténelem – SzeretemSzegedet.hu” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Dávid Szaniszla Válasz a bejegyzésre

    Sajnos sok mindenben egyetértek Vitos György véleményével. A vezetők többsége nem a labdarugást szereti, hanem az abból érkező pénz. Pedig pénz nélkűl sokkal többre lehetne jutni. Csak súgva jegyzem meg. 25 éven keresztűl “ingyen és bérmentve” szolgáltam a fiatal labdarugókat, s nem számított, hogy hétköznap, vagy vasárnap van, mentem a fiatalokkal, s gyűjtöttük a pontokat. Akkor még csak 2 pont járt a győztes mérkőzés után. Szerettem, a labdarúgást (még ma is szeretem), s mindig szomorú vagyok, amikor csak kínlódva szerezzük meg a 3 pontot, vagy sehogy. Nagyon szeretnék már élőben látni szegedi focit, remélem ez már eléggé kézzel fogható közelségben van. Bízom benne, hogy végre elindulhat felfelé a lejtőn a szegedi labdarúgás és véget érnek az egymás elleni villongások. Jó lenne, ha végre közös erővel csak a Szeged labdarúgása számítana, s félre teszi mindenki az öncélú érdekeít. Ehhez kívánok nagyon jó 2018-2019 tavaszi szezont, s biztos feljutást most egyelőre az NB II-be, s egy év után szeretném, ha bejutnánk a hőn óhajtott NB I kapuján. Úgy legyen. HAJRÁ SZEGED-GROSICS!
    Dávid Szaniszla, aki 1954 óta szurkol ennek a szegedi csapatnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük