Számwald Gyuláról – SzeretemSzegedet.hu

A történelem alakításában mindig is jelentős szerepet játszottak a különböző korok meghatározó személyiségei. Többségük pályafutását, működését napjainkban is vita övezi. Nincs ez másként a magyar történelemben jelentős szerepet játszott politikusokkal, államférfiakkal sem.

A csúf valóság azonban az, hogy hiába a történelemóra, hiába a sok-sok magyar történelemmel foglalkozó könyv, vagy a számtalan felvilágosító és ismeretterjesztő történelemmel kapcsolatos dokumentumfilm, a mai fiatalság (és talán találunk egy-két idősebb embert is!) nincs tisztában nagyjainkkal. Elég csak arra gondolnunk, hogy vannak, akik azt sem tudják, hogy az utca, amelyben laknak, kiről is van pontosan elnevezve, vagy az iskola ahová nap, mint nap járnak, kinek a nevét őrzi?!

De nem kell annyira messzire mennünk: így is találhatunk bőven olyan személyeket, akik elismerést/megismerést érdemelnek, mégis aligha esik róluk szó.

Ilyen pl. Számwald Gyula, aki ráadásul ezer szállal kötődik városunkhoz, hiszen 1825-ben Szegeden látta meg a napvilágot.

Magyar honvédfőhadnagy az 1848-49-es magyar szabadságharcban, az amerikai polgárháborúban az északiak vezérőrnagya, az Amerikai Egyesült Államok diplomatája, a Medal of Honor kitüntetettje

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1mwald_Gyula#/media/File:Julius_Stahel.jpg

Az 1848-as forradalom előtt Pesten könyvkereskedése volt. Egy kis érdekesség: jó barátságot ápolt Petőfi Sándorral. Mindezt az is bizonyítja, hogy a költő hozzá írta az „Egy könyvárus emlékkönyvébe” című versét.

A világosi fegyverletétel után Lipcsében újságíróként dolgozott. Rövid időre hazatért, majd 1855-ben újra emigrált, előbb Londonba, majd New Yorkba.

Amerikában hírlapírással foglalkozott. Angliában vette fel a Stahel nevet. A névváltoztatás oka azonban máig nem ismert.

november 12-én dandártábornoki, 1863. március 14-én pedig vezérőrnagyi kinevezést kapott. Így ő egyike az amerikai polgárháború hét magyar származású tábornokának.

Bal karját egy golyó roncsolta szét, ami katonai pályafutásának végét jelentette. New Yorkban telepedett le, ahol Pivány Jenő is meglátogatta. A ő kérésére a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta levelezését, kinevezési okiratait, emlékeit.

1912-ben halt meg, a nemzeti hősök washingtoni temetőjében helyezték örök nyugalomra katonai tiszteletadás mellett.

Koporsóján elhelyezték az amerikai magyarság piros-fehér-zöld szalagos koszorúját, melyen ez a felirat szerepelt: „Hungary morns her son” azaz „Magyarország gyászolja a fiát.”

forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/59/12-07-15-arlington-friedfhof-RalfR-074.jpg

Írta: Kovács Henrietta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük