Rajta, Szeged! – Interjú Bartha Lászlóval

A Tisza Lajos Közéleti Egyesület októberi közgyűlésén arról döntött, hogy Tisza Koalíció néven folytatja munkáját, jelenleg immár hat szervezet együttműködésével. A Koalíció tagjai elhatározták azt is, hogy indulnak a jövő évi helyhatósági választásokon, polgármester-jelöltjük pedig Bartha László lesz, aki már irányította a várost 1998 és 2002 között.

Az alábbiakban a vele készült nagyinterjúnkat olvashatják.

Tizenhat év után miért döntött újra a polgármester-jelöltség mellett?

Nos, nagyon hosszú út vezetett idáig, amit a nemrég megjelent, „Rajta, Szeged!” című könyvemben részletesen le is vezettem. Röviden: mint köztudott, a Fidesz elveszítette az önkormányzati választásokat Szegeden, jómagam viszont még egy ciklus erejéig maradtam parlamenti képviselő. Ezt követően, 2006-ban visszavonultam az országos politikától, sőt több okból kifolyólag úgy éreztem, nem kívánok többé közéleti tevékenységet folytatni.

Sőt, ki is lépett a Fideszből, igaz?

Nem, soha nem léptem ki a Fideszből.

Pedig többen azt mondják…

Akkor ezek szerint többen állítanak valótlant. Nem írtam alá soha kilépési nyilatkozatot. Mindössze annyi történt, hogy 2006 után egyre ritkábban jelentem meg a csoportgyűléseken, és volt némi kritikám is az akkori működéssel kapcsolatban. Emellett tény, hogy nem fizettem be a tagdíjat, így egy idő után technikailag kivezettek a névsorból. Ezekért nyilván ki lehet valakit zárni a pártból, csak a másik háromszázat, akik ugyanígy cselekedtek, valamiért elfelejtették hasonló retorzióban részesíteni. Akit egyébként a történet részletesen is érdekel, a könyvben elolvashatja.

 

De mivel foglalkozott ezt követően? A szegediek nagy része, aki csak a helyi politikai életet követi, az országos eseményeket kevésbé, tényleg keveset hallott önről 2002 után.

Igen, ahogy említettem, visszavonultam a közügyektől. Teljesen új életet kellett kezdenem, és gyakorlatilag a nulláról építettem fel mindent, kőkemény munkával, ami igaz volt a magánéletemre is. Az új párommal egy egészségügyi vállalkozásba fogtunk, és mondhatom, eltartott jó néhány esztendeig, mire valamelyest biztonságban érezhette magát a család. Abban az időszakban a saját bőrömön tapasztalhattam meg, mit is jelent az egyéni vállalkozók napi szintű létbizonytalansága, amihez nem volt egyszerű hozzászokni a kiszámítható állami alkalmazotti státuszt követően.

 

Ön 1998 előtt tehetséges sebészorvos volt a traumatológiai klinikán. Nem gondolt arra, hogy visszatér a műtőbe?

De igen, viszont 2006-ig a napi politikában dolgoztam, tehát az orvosi köpenyt a szögre kellett akasztanom nyolc évre. Ennyi idő alatt pedig olyan mértékben változott, fejlődött a kórházi műtéti technika, hogy úgy gondoltam, inkább magánorvosként próbálok meg érvényesülni.    

 

2010 után kezdett el ismét egyre aktívabb közéleti tevékenységet folytatni. Mi késztette erre?

2010-ben komoly esély mutatkozott arra, hogy a jobboldal visszaveszi a kormányrudat Szegeden. A városi közgyűlésben – igaz, csak koalíciós formában, de – többséget szereztünk, és az országgyűlési választásokon is mind a három jelöltünk nyert. Teljes joggal hihettem tehát, hogy megfordul a trend. Azonban a polgármester maradt, ez pedig abban a négyéves időszakban, vagyis 2010 és 2014 között lassan visszahúzta a szegedi jobboldalt a korábbi állapotokba.

 

A szocialista polgármester döntötte el a szegedi jobboldal sorsát?

Természetesen közvetlenül nem, az elsődleges ok az volt, hogy a többségi frakció nem megfelelő munkát végzett.

 

Ezt pontosan hogy érti?

A legnagyobb hiba szerintem az volt, hogy elszalasztottak megtenni néhány olyan konkrét lépést, amelyekre törvényes lehetőségük volt, és amelyekkel jelentősen megerősíthették volna a polgári oldal pozícióját a városházán. A mai napig nem értem, miért nem így történt.

 

A rossz nyelvek szerint egyes képviselőknek érdekük fűződött a status quo fenntartásához…

Ha megengedi, jómagam nem bocsátkoznék ilyen feltételezésekbe.

De hallott ön is ilyen pletykákat?

Az ember rendszeresen hall mindenféle pletykákat.

 

Milyen keretek között kezdett el újra politizálni?

A Tisza Lajos Közéleti Egyesület tagjaként döntöttünk úgy, hogy tovább folytatjuk a harcot, mert számunkra nem elfogadható az a helyzet, ami Szegeden kialakult. Családapaként, barátként, közéleti emberként is azt mondom, hogy felelősséggel tartozom a családomért, a barátaimért, valamint azokért a szegediekért, akik megbíznak bennünk, s elhiszik rólunk, hogy tudunk valamit tenni a változás érdekében. Szeretném, ha a gyermekeimnek lehetőségük volna arra, hogy itt éljenek, és ne máshol legyenek kénytelenek boldogulást keresni.

 

Miért, a mostani helyzetben kénytelenek lennének?

Jó eséllyel, igen. Nézze csak meg, Szeged lakossága több mint tízezer fővel csökkent az elmúlt másfél évtizedben. A tehetséges fiatalok nagyobbik része jövőkép híján menekül innen egy másik magyarországi városba dolgozni, vagy éppen a határon túlra. Egyetemi város vagyunk, azonban ma egy egyetemista nem azon töpreng, hogy itt hol tud elhelyezkedni, hiszen a legtöbbjük már nem is Szegedben gondolkodik, és ez elfogadhatatlan. Persze, a mostani vezetők mást mondanak, azonban az általuk hozott statisztikai adatok megtévesztőek. Mikor arról beszélnek, hogy Szegeden alacsony a munkanélküliségi arány, ez önmagában igaz. A számok mögé nézve viszont kiderül, hogy nagyon sokan, megtartva a szegedi lakcímüket, máshol dolgoznak, így ők nem növelik a szegedi munkanélküliek számát. A másik ok: Szegeden lényegesen nagyobb a szépkorúak aránya a teljes lakosságéhoz viszonyítva, így értelemszerűen ők is kiesnek a statisztikából. Sokan közülük – szegediesen szólva – „gyüttmöntek”, akik az elmúlt években költöztek hozzánk. Ezzel az a baj, hogy a szociális kiadások terheit növelik. A tortát tehát vagy meg kell növelni, és ezzel a szegedi vállalkozások, illetve munkaképes emberek terhei nőnek, vagy pedig a torta marad, és akkor a helyi nyugdíjasoktól kell elvenni vagy csökkenteni a juttatásokat. Most úgy tűnik, a városvezetés az előbbi módszert választja, és évről évre emeli a sarcokat, ezzel mintegy „cirkuszt és kenyeret” teremtve a rá szavazóknak. Ezt a pénzt mi, szegediek teremtjük elő, de a haszna nem közös, hanem csak egy szavazórétegé. Egyszer azonban ennek véget kell lenni, mert lassan elfogy az emberek türelme vagy a pénze. Erre mondta Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök: a szocialistákkal az a baj, hogy előbb-utóbb mindig kifogynak a mások pénzéből…

 

 

Pedig sokaknak az a meggyőződésük, hogy a jelenlegi városvezetésnek köszönhetően sokat fejlődött Szeged.

Csakhogy ez tényszerűen nem igaz. Az a kép ugyanis, ami jelenleg fogadja az embert ebben az egyébként gyönyörű városban, túlnyomórészt nem a mostani vezetés érdeme, hanem Tisza Lajosé, aki annak idején, a nagy árvíz után megálmodta, és a semmiből felépíttette a települést. Reményt és bizakodást, reális jövőképet adott a szegedieknek. Az ő példája arra sarkallt, hogy valamit tegyünk végre mi is. Ne csak mindig valaki másra mutogassunk, hanem, ha van akaratunk, nemes szándékunk, akkor álljunk fel, mondjuk el, majd végezzük is el a munkát!

 

1998 és 2002 között ön már volt egyszer polgármestere Szegednek. Milyen számottevő eredményeket tud kiemelni, amelyek az ön nevéhez fűződnek, és hogyan jellemezné ezt a négy évet?

Először is, nem az én nevemhez fűződik kizárólag az a négy esztendő, hanem ahhoz a hatalmas csapatéhoz, azokhoz a kiváló szakemberekhez, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni. Mindent összevetve, úgy gondolom, hogy Szeged fejlődése szempontjából meghatározó négy év volt, aminek az eredményeit vitte tovább a következő ciklus. Minden olyan fejlesztés, ami itt elindult, nem csupán az ötletek szintjén valósult meg, hanem a pénzügyi fedezetét is biztosítottuk. Részletesen kidolgozott tervekkel, konkrét megvalósítási javaslatokkal rendelkeztünk, és ami szintén nagyon fontos: ott voltak mögötte a financiális lehetőségek is. Joggal mondhatom, hogy az utánunk jövő vezetésnek egy fillért nem kellett hozzátennie a következő hat évben, csak hagyni kellett a programokat végigfutni: pénz, paripa fegyver megvolt rájuk, minden biztosítva volt tehát számukra. A következő időszakban tervezzük is végigjárni a jelöltjeinkkel együtt azokat a területeket, amelyek bizonyítható módon az 1998 és 2002 közötti időszak eredményei. Összességében úgy gondolom, hogy Szeged virágzását mi indítottuk el, csak sajnos az utódok visszaéltek ezzel a lehetőséggel: a kifutott programok után nem folytatták érdemben a fejlesztéseket, ráadásul az elért és szemmel is látható eredményeket a saját érdemüknek tulajdonították.

 

Ha mindez így van, akkor 2002-ben mi vezetett végül a kudarchoz, illetve ahhoz, hogy ön személyesen nem is indult polgármester-jelöltként?

Ez megint egy rendkívül összetett folyamat volt, több tényező játszott közre a dolgok alakulásában. A tavaszi országos szocialista győzelem már önmagában megadta helyi szinten is a negatív alaphangulatot. De ettől még nyernünk kellett volna, hiszen az elért eredmények önmagukért beszéltek. Talán a legfontosabb ok az volt – és ez önmagam felé megfogalmazott kritika is egyben –, hogy nem volt olyan szinten karbantartva a Fidesz szegedi csoportja, ahogyan kellett volna. Jómagam szilárdan hittem abban, hogy mindenki, akivel együtt dolgoztam, csak az eredményekre koncentrál. Azonban volt néhány olyan, pozícióban lévő személy, aki a saját, egyéni érdekeiért beáldozta Szeged, illetve a helyi Fidesz jövőjét is.

 

Ennek függvényében mi a véleménye a Fideszről jelenleg?

Én már sosem leszek más, mint polgári, jobboldali érzelmű ember, és a Fidesz alapértékeit ma is a magaménak vallom, tehát bizonyos szempontból ma is a párt tagjának érzem magam. Úgy gondolom, hogy ha a Fideszről beszélünk, akkor külön kell választanunk az országos, illetve a helyi működést. Előbbinél a kormány számtalan olyan intézkedést tett 2010-től folyamatosan, amelyek kifejezetten az ország jobbítását és előremenetelét szolgálják. Ebből három elemet emelnék ki: az emberek fizikális és egzisztenciális biztonságának jelentős javulását, a családpolitikát, valamint a gazdasági fellendülést, ezen belül is elsősorban a munkahelyteremtést.

 

Melyek ön szerint a legsürgetőbb feladatok Szegeden, amiket a következő polgármesternek, önkormányzatnak kezelnie kell? 

A legsürgősebb két feladat a városi közterhek drasztikus csökkentése, ezzel egy időben pedig az azonnali munkahelyteremtés. Ehhez a feladathoz azonban a teljes struktúrát át kell alakítani. Egy idejétmúlt, késő posztkommunista időszakra emlékeztet az a rendszer, ami most működik a városban. Egyre több sarcot vet ki az önkormányzat, nálunk a legmagasabbak azok a díjak, amelyek az önkormányzathoz köthetőek, ilyen például a tömegközlekedés, a parkolási díj, a bérleti díjak, a vállalkozásokat sújtó adók, a víz- és távhőszolgáltatási díjak. Ezeket a sarcjellegű kiadásokat drasztikusan csökkenteni kell, illetve a munkahelyteremtést fel kell erősíteni. Gyakorlatilag ki kell emelni a város azon lehetőségeit, amelyek megvannak, tehát pozicionálnunk szükséges a várost! Levegőhöz kell juttatni a szegedi lakosokat és vállalkozásokat, ugyanakkor az önkormányzatnak kötelessége befektetőket csábítani a városba. Négy olyan terület van, amit fontosnak tartunk fejleszteni: a logisztika, a megújuló energia, az egészségügyi háttéripar, valamint a mezőgazdasági feldolgozóipar. Ez az a négy terület, ahol Szegeden kitörési pontok vannak.

 

A jelenlegi vezetés számára ez miért nem egyértelmű?

Ezt tőlük kellene megkérdezni. Vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak foglalkozni ezekkel a területekkel, csak azt a pénzt élik fel, amit tőlünk beszereznek a különböző sarcokkal, mint már említettem. Nézze csak meg: ma nem épül-szépül a város, csupán tatarozás folyik. A mi koncepciónk, a Tisza Program – Szeged 2024 szerint újból egy pezsgő, dolgos polgárok által lakott várost kell felépíteni Szegeden, akárcsak Tisza Lajos idején.

Mi a helyzet azokkal a rosszindulatú vádakkal, amelyek régóta keringenek önnel kapcsolatban?  

Mire gondol pontosan?

 

Például, Barthák szétlopták a várost…

Nos, azt tudom, hogy milyen mínusszal vettük át a költségvetést hajdanán, 1998-ban. Amikor 2002-ben átadtuk a város kulcsát, a kasszában december 31-én 80 millió forint volt. A matematika tehát mellettünk szól, vegye elő nyugodtan bárki a 2002-es zárszámadást. Azoknak, akik arról beszélnek, hogy volt 6,4 milliárdos hiány, szeretném elmagyarázni, hogy az egy olyan típusú kötelezettségvállalás volt, mint a város teljes csatornázása, az utak portalanítása, a hulladékgazdálkodás teljes rekonstrukciója, a gyógyfürdő komplex felújítása, valamint a TIK felépítése. Természetesen, ezen munkálatok nagyobbik része kormányzati támogatásból valósult meg, de értelemszerűen kellett egy jelentős önrészt is hozzátennie a városnak. Nem volt kötelező lehívni az önrész fedezetét, vagyis 6,4 milliárd kötelezettségvállalás állt szemben 50 milliárd forintnyi fejlesztéssel.

 

A másik pletyka szerint ön alkoholista.

A könyvemben erről is részletesen írok, úgyhogy csak röviden: mit lehet erre mondani? Akik személyesen ismernek, pontosan tudják és tudták mindig is, hogy ez egy ostobaság. Egyetlen dologgal vagyok képes ezt a bélyeget magamról levetni: ha minél több emberrel találkozom. Ismerjenek meg, kérdezzenek tőlem bátran. És azután alkossanak rólam, illetve az állítólagos életvitelemről véleményt. Ez az aljas pletyka egyébként a karaktergyilkosságnak egy tökéletes példája volt. Talán ott követtem el hibát, hogy nem léptem fel kellő eréllyel akkoriban ellene.

 

Győzelme esetén milyen párbeszédet tervez a helyi lakossággal, milyen jellegű kapcsolatot tart indokoltnak és hasznosnak az emberekkel?

E téren döntő szerepet szánnánk az egyéni körzetben nyert képviselőinknek, attól függetlenül, ki milyen színekben indult. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy a képviselők a közgyűlés kinyújtott kezei a lakosság irányába. Az ő feladatuk lenne, hogy rendszeresen foglalkozzanak az emberek problémáival, és havonta beszámoljanak erről a város vezetésének, megoldási javaslatokkal együtt. Ez egy olyan napi szintű, szinte utcára lebontott probléma-megoldási térképet fog adni számunkra, amelynél több szerintem nem is várható el egy önkormányzattól. Jelenleg nincs ilyen, sajnos a kritikus hangok töredéke sem ér célt.

 

Függetlenként vagy párttámogatással indul a választásokon?

Egy politikai szereplő nem lehet független. Van világnézetem, van hitvallásom, említettem, hogy én már nem maradok más, mint polgári, jobboldali személy. Tudom, hogy a köznyelvben és a választási nómenklatúrában ezt így hívják, de én nem akarok, nem is tudnék a szó eredeti értelmében független lenni. A kormánnyal maximális együttműködésre törekszem, de függeni elsősorban Szegedtől, az itt élő polgároktól szeretnék. A polgár kifejezést egyébként sokan behozták már a köztudatba, néha eltérő értelmezésben. Számomra a polgár nem jobb- vagy baloldal kérdése, elsősorban a patrióta, felelősségteljes, gondoskodó, a környezetéért tenni akaró embert jelenti, végzettségtől és vagyoni helyzettől függetlenül. A Tisza Koalíció egy szegedi, polgári szövetség: aki úgy gondolja, hogy Szegedet fejlődési pályára akarja állítani, annak helye van közöttünk. Lehet párt, civil szervezet, alapítvány vagy magánszemély, nem ez dönti el az együttműködésünket, hanem az, hogy akarja-e ezt a tevékenységet folytatni, vagy sem.

 

Ön mit vár el egy polgármestertől? Egyáltalán, milyen egy jó polgármester manapság?

Elsődleges szempont a folyamatos párbeszéd az emberekkel. Amikor 1998-ban a kampányt kezdtük, világosan elmondtam az embereknek, hogy el kell dönteni, milyen polgármestert szeretnének. Három fajta létezik ugyanis alapvetően: a katedra típusú kiáll, szónokol, és nem történik semmi; a második típus állandóan cseveg velük, úgy tűnik, meghallgatja őket, mégsem történik semmi; végül, a menedzser típusú az ügyek mentén elindul, és megpróbálja a város sorsát kezelni. Jómagam az utóbbira jelentkeztem hajdanában. Olyan polgármester akartam lenni, aki a szegedi ügyekért harcol, és ha kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon a cél érdekében. Nem úgy, mint például az Európa Kulturális Fővárosa szerep megszerzése esetében tette ezt Szeged későbbi vezetése. Mindeközben viszont elfelejtettem, hogy igenis el kell menni az emberek közé, hiszen van a napi ügyekről véleményük, kritikájuk. Ha nincs meg a napi kapcsolat a lakosság és a polgármester között, akkor a legtisztességesebb munkának sem lesz meg a gyümölcse, sőt ostoba pletykák is könnyebben táptalajra lelhetnek. Az én szememben tehát a jó polgármester jeleskedik a város érdekének maximális képviseletében, az ügyek menedzselésében, emellett azonban folyamatosan részt vesz lakosság problémáinak meghallgatásában és megoldásában is.

 

Azt mondta, mindenkivel hajlandóak egyeztetni a választási együttműködésről, aki Szeged jövője érdekében kíván cselekedni. Ez igaz a jelenlegi városvezetésre is?

Nem. A Tisza Koalíció fő célja, hogy gyökeres változás következzen be Szeged életében, a jelenlegi városvezetés pedig a legfőbb gátja ennek a változásnak. Velük tehát kizártnak tartok bárminemű együttműködést. Mindenki mással készek vagyunk a tárgyalásokra.

Készítette: Kovács Henrietta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük