Mi leszel, ha nagy leszel? – Pályaválasztási „kudarc” a változtatás?

Mindannyiunk találkozik gyermekkorában a kérdéssel: „Mi leszel, ha nagy leszel?”

Vannak, akik rögtön rávágják a választ, és vannak, akik tétováznak. Ekkor azonban még nem tűnik igazán komolynak a döntés, vagy a szülők elintézik egy „majd kialakul” és „még rengeteg időd van ezen gondolkodni” kijelentéssel.

Annál inkább, amikor felnőttként vetődik fel bennünk újra a pályaválasztás, illetve a pályaváltoztatás gondolata. Mi van, ha eddigi szakmánkat már nem érezzük igazán a magunkénak? Egyáltalán fontos egy hivatás mellett egy életre elköteleződnünk?

A pályaválasztás sajnos nem egyszerű feladat. Középiskolásként várják el tőlünk, hogy egy életre hivatást válasszunk. Legalábbis, ha aszerint gondolkodunk, ahogyan a nagy könyvben meg van írva.

Mi leszel, ha nagy leszel?

Van egy hölgy, Emilie Wapnick, a „Multipotentiality” mozgalom elindítója, aki sosem fért bele ezekbe a keretekbe.

Emilie egy TED konferencián tartott előadásában saját történetén keresztül ismertette a hallgatósággal a multipotencialitás fogalmát. Visszatekintett egészen a gyermekkoráig, és észrevett saját viselkedésében egy ismétlődő mintázatot. Minden alkalommal, amikor elkezdte érdekelni egy terület, teljesen elmerült benne, semmi mással nem foglalkozott. Nem kellett hozzá sok idő és egészen sikeressé vált benne. Nem sokkal később elért egy pontot, amikor untatni kezdte a feladat, már nem látott benne kihívást. Ilyenkor általában még nem adta fel, folytatta a munkát, hiszen már annyi időt, energiát és pénzt áldozott rá.

Egy idő után mégis úgy érezte: már nem éri meg folytatni. Többet árt vele saját magának, mintha belevágna egy teljesen új tevékenységbe, ami érdekli, kíváncsisággal és izgalommal tölti el. Ez a mintázat kezdetben borzasztó szorongással töltötte el. Úgy érezte, így sohasem lesz képes igazi karriert építeni. Az is felvetődött benne, hogy valami gond lehet vele, hiszen minden „normális” ember képes elköteleződni egy hivatás mellett. Aggódott amiatt, hogy nem elég kitartó vagy túlságosan szétszórt, esetleg fél a sikertől, emiatt szabotálja saját karrierjét.

Valljuk be: ehhez a kiábrándultsághoz, elbizonytalanodáshoz a közösségi média, az interneten olvasottak sem járulnak hozzá pozitívan. A szociális közeg ugyanis sokszor azt sugallja a fiatalok számára, hogy mindenkinek van egy „igazi hivatása”, választani kell és tartani kell magunkat döntésünkhöz. De mi van akkor, ha valaki nem így működik?

Valójában nem számít, hogy valaki multipotenciális személyiségnek érzi-e magát, esetleg más okból kíván pályát módosítani, legtöbbször nehézségekkel kell szembenéznie a nagy ugrás előtt. Sokan már a fontolgatás során eltántorodnak a változtatástól. Visszatartó erő lehet az időhiány és az eddig befektetett erőforrások mennyisége. De tarthatnak a környezetükben élők megítélésétől, és attól is, hogy nem lesznek képesek helytállni az új szakmájukban. Ezek mind bebetonozhatják a változtatni vágyókat egy olyan munkába, amit már nem éreznek önazonosnak. Ennek következtében a személyes fejlődés is elakadhat, hiszen a hivatás az identitás fontos részét képezi. Amikor be kell mutatni önmagunkat, az első információk között szerepel a foglalkozásunk.

Milyen problémák, bukkanók állhatnak az utunkba?

Például nem egyszerű szembesülni azzal, hogy valami, amiért korábban lelkesedtünk, már nem szolgálja a fejlődésünket. Sokan úgy érzik kudarcot vallottak, ez a gondolat bűntudatot ébreszt bennük.

Újra fel kell építeni valamit, ismét kezdőnek kell lenni, és a létra legalján kezdeni. Egy felépített karrier után szokatlan újra kezdőnek lennünk. Ez komoly szerepváltozás, amivel meg kell küzdenünk.

A környezet számára váratlan lehet a hirtelen szakmaváltásunk. Nem mindenki fogadja el könnyen, ha szerette úgy dönt, hogy félbehagy egy épülő karriert, és újra beül az iskolapadba vagy egészen mással kezd foglalkozni. Sok szülőnek az sem egyszerű helyzet, ha a gyermeke egyetemi szakot szeretne váltani. Vannak, akik ennek hangot is adnak. Ha azonban eltökéltek és magabiztosak vagyunk és hiszünk saját döntésünk helyességében, idővel a kritikus hangok is elcsendesednek.

Végezetül pedig: Lehet, hogy tudásunkat teljesen más területen fogjuk kamatoztatni vagy olyan kontextusban, amire nem is számítanánk, de minden ismeretünk gazdagít minket.

Mert egy dologban biztosak lehetünk: NINCSEN ELVESZTEGETETT TUDÁS!

Készítette: Kovács Henrietta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük