A közösségi média hatása – SzeretemSzegedet.hu

Aktuális téma, aktuális kérdésekkel. Érdemes feszegetni, utánajárni, bár az eredmény önmagáért beszél. Látni utcákon, tereken, tömegközlekedési eszközökön, szórakozóhelyeken, családi rendezvényeken, de még az iskolák kerítésén belülre is bevackolta magát az istenadta technológia.

Mindenhol okos telefonok, internet elérhetőség, újabbnál újabb applikációk, és az embernek már tova is szállt a magánélete. Merthogy sokan (sajnos) a kis kütyüknek élnek, minden kapcsolatot ott intéznek, személyes vagy hivatalos ügyeket oldanak meg, tökéletesen elzárkózva a mindennapi, aktív, társas élettől.

(Kép forrása: http://seo-marketing.hu/keresooptimalizalas-a-kozossegi-media-altal/)

Kimondom azt a szót: közösségi média. Kavarognak bennem a gondolatok, hiszen 25 éves vagyok, ebben a generációban nőttem fel, gyakorta használom a telefonom, mégis picit ellenérzetem támad a társimmal szemben. Alattomosan bekúszott az emberek mindennapi életébe, ma pedig mindenütt csak telefonozó embert látni.

Nem vagyok zárkózott a témában, hiszen nekem is okos telefonom van, aktív felhasználója vagyok 1-1 közösségi oldalnak, viszont én MÁR érzem nem éppen jótékony hatását. Valóban képesek vagyunk mást mutatni 1-1 bejegyzésben vagy képen, mint ami van, és valóban képes hátraszorítani a személyes kapcsolatokat, vagy akár tönkretenni azokat egy oldal.

Mint mondtam, picit szkeptikus vagyok, hiszen szeretem és jó, hogy vannak ilyen technikai fejlesztések, hasznos és kevésbé hasznos oldalak, de némelyikünk talán már túlzásba esik a kütyük használatát illetően. 

Na de először is tisztázzuk, mi is az a közösségi média?

A közösségi média egy médiaeszköz, ahol az üzenetet közösségi interakciókon keresztül szórják szét. A wikipedia szerint a médiának 3 összetevője van:

Koncepció: művészet, információ, mémek.

Média: fizikai, verbális, elektronikus.

Közösségi felület: bizalomépítés, közösségi részvétel, vírusok, hírközlés, és más fizikai média (pl. print)

A közösségi média hozzájárul a fiatalok szórakozásához és kommunikációjukhoz, ráadásul mindez egyre nagyobb teret nyert az utóbbi években. Mindez azért fontos, mert a közösségi médiában veszélyek is előfordulnak, tekintve, hogy nem minden tartalom járul hozzá az egészséges fejlődéshez. Gyakori problémák lehetnek: cyberbullying, „Facebook depresszió”. (Újfajta jelenség, ami a közösségi média felhasználói között jelenik meg, a klasszikus depresszió tüneteivel. Az online világ intenzitása kiválthatja a depressziót, amelynek hatására elfordulhatnak a rizikós oldalak és blogok felé, mint például önromboló viselkedést javasló oldal stb.). 

A közösségi média mindennapos eleme a fiatalok életének. Elősegíti az egymás közti kapcsolattartást, javíthatja a kommunikációt és a technikai szakértelmet. Egyre inkább növekszik a közösségi média használóinak száma, mind a fiatalok és a felnőttek körében is. Sok fiatalnak van okos telefonja, internetezésre alkalmas eszköze, így ennek a generációnak más a szociális és érzelmi fejlődés menete, mint a korábbiaknak

Azt gondolom nagy baj a fiatalok, gyerekek esetében, hogy a szülőknek általában sem idejük nem engedi az állandó felügyeletet, és nincs is meg a megfelelő technikai felkészültségük, hogy ellenőrizzék a gyermek internetezési szokásait.

Problémát jelenthetnek még leginkább a fiatalok esetében kéretlen tartalmak, a saját online tartalmak felelősségének hiánya, a digitális lábnyom felelősségének hiánya, a magánszféra hiánya.

De akkor hogyan kezdjék ők ezt használni? Mikortól legyenek aktív felhasználói 1-1 közösségi oldalnak? Fel lehet készíteni őket erre?

Fontos a beszélgetés az online használatról, és a speciális alkalmazásokról, a biztonságról. A másik, hogy mi magunk is tisztában legyünk, hogy mi az újdonság a technológia terén, és hogy mi a divat a fiatalok körében.

A gyerekek szociális tere egyre csökken. Nincs helyük vagy idejük, hogy együtt legyenek úgy, mint a szüleiknek volt. De nem szabad, hogy minden idejüket ez kösse le. Ehhez az a legjobb, ha a gyerek a szüleivel is szót ért. Az első számú ökölszabály, hogy a gyerekünk ‘barátja’ legyünk a Facebookon. Ha a gyerek nem jelöli be a szüleit, az általában annak a jele, hogy valami nem stimmel. Mint ahogy főzni és vezetni sem engedjük őket anélkül, hogy előtte megtanítanánk rá őket, azt is meg kell nekik mutatni, hogy ez az oldal, hogy működik, miként használják azt megfelelően. Senki se feltételezze azt, hogy a gyermeke magától is tudja.

Talán –nem meglepő- a legnagyobb őrület, továbbra is a Facebook.

A Facebook sikere amellett, hogy szinte mindenütt megjelenik és elérhető, a felhasználók számában rejlik, akik nélkül ez a technológia nem működne. Világszerte annyira népszerű, hogy minden nyolcadik ember rendelkezik facebookos profillal, valamint elérte az 1 milliárd felhasználót is, ami annak idején Zuckerberg célja volt. Ez a hatalmas létszám pedig egyre csak nő, így a fent lévő ismerősök megtalálása is pofonegyszerű.

De kik az ismerősink, barátaink? Először is tisztáznunk kell magunkban a kérdést, valamint, hogy kiket melyik kategóriába sorolunk.  Ha mindez megvan, akkor szembesülhetünk azzal, hogy talán nem is mindenkit ismerünk, valójában nem is mindenki a barátunk, akiket annak tartunk, és akiket mégis, ezen szekció alatt a Facebook profilunk számon tart. Kutatásokkal támasztották alá, hogy képtelenek vagyunk több száz embert ismerni, számon tartani.

A téma kapcsán ismét egy újabb problémával találkozunk: mi is az a közösség? Egyáltalán mekkora egy közösség? Vagy egy csoport meddig közösség? Ki tartozik a közösségbe? Minden bejelölt személy beletartozik? Ez egy komplex probléma, hiszen egy közösség okkal jön létre, ahogy az pedig a nevében is benne van, tagjait közös cél vezérli.

Amikor regisztrálunk egy közösségi oldalra, természetesnek vesszük, hogy a kötelező személyes adatok megadása mellett, a lehető legjobban saját képünkre formáljuk profilunkat. Ugyan eltérő, hogy ki és mit oszt meg önmagáról, vagy, hogy milyen aktív, az azonban többnyire megegyezik, hogy mindenki, a lehető legjobb képet szeretné kialakítani magáról. Az emberekkel előfordul ilyenkor, hogy hajlamosak túlzásokba esni, nagy hangsúlyt fektetve virtuális énjükre. Érdekes azonban, hogy úgy érezzük, kell ezekből a kapcsolatoktól a visszajelzés. Az éppen aktuális kép, vagy valamilyen „magvas” idézet megosztása egyszerűen kommentekért kiált! Na de mi van, ha a kutyát sem érdekli, a kedvenc zenénk, esetleg egy általunk lájkolt (aznap a legtöbbet megosztott) hír? Mi lesz, ha bármit teszünk, a portálon, mintha egyetlen ismerősünket, barátunkat, osztálytársunkat sem hatná meg őrült igyekezetünk a nem titkolt népszerűség/kedveltség felé? A médiumok fejlődősével párhuzamosan identitásunk megítélése és az énképünk is megváltozott. A média nyújtotta reprezentációknak köszönhetően, melyek korántsem bírnak a teljes reprezentáció lehetőségével, önértékelésünk eltorzult. Olyan ideálokat próbálunk követni, melyek nem birtokolják a média által felépített kép teljes részét vagy a valóságban nem is léteznek. Legbelül persze tudjuk, hogy nincs olyan, aki minden téren tökéletes lenne, de a fejlett technológiáknak és közösségi oldal támasztotta lehetőségeknek köszönhetően ezekhez a bálványokhoz hasonlóan a legtöbben mégis olyanok akarunk lenni, akik kifelé az eszmény megtestesítői.

Manapság nagy divatnak örvend mindenféle képet kitenni magunkról, a velünk történt eseményekről, nagy(nak gondolt) dolgokról. Az, már más kérdés hogy ismerőseinket érdekli-e a mi „eseménydús” életünk, vagy a képeinkkel elárasztott üzenőfallal tele a hócipőjük. Nos, a vélemények mindenképpen megoszlanak arról, hogy az egyes képek mire hivatottak, ám amikor az utóéletük kerül képbe/szóba, csak kínos csend és vállrángatás a válasz. Pedig az úgynevezett közösségi – pózolós fotók – igen nagy számban kötnek ki különböző kétes hírű vagy humorosnak szánt oldalon, ahol aztán a kedves modellen elverik a port, vagy ami még rosszabb, visszaélnek a felhasználó által megosztott fényképpel. Az utóbbi időben pedig a sajtó sokszor visszhangzott a visszaélésektől, kalózképektől. Sajnos az ilyen sorsra jutott képek gazdái van, hogy drasztikus döntésre szánják el magukat. Nem egy végzetes esemény történt már a közösségi oldalak történelmében, melyeknek hátterében a feltöltött fotók által kiváltott indulatok drasztikus válaszra találtak. Ugyanis az oldalra szánt képek nem mindig aratnak osztatlan sikereket.

A szakirodalom a közösségi oldalak egyik fontos tulajdonságának, mozgatóerejének tartja az úgynevezett megosztásokat. Hiszen az oldalakon lehetőségünk van arra, hogy életünk szinte minden egyes síkját megosszuk a nagyérdeművel, ezzel elérve, hogy ismerőseink, barátaink és az ismeretlenek is egy igazán árnyalt képet kapjanak rólunk.

Talán az állhat mindennek a hátterében, hogy ezek a felhasználók igenis várnak valamilyen visszacsatolásra és van olyan is, akit még a negatív kritikák sem rettentenek el a kínosan pontos dokumentációtól. Azonban az is könnyedén lehet, hogy van, aki csak teljesen ki akarja használni a közösségi oldalak nyújtotta lehetőségeket, de a tendenciák azt mutatják, hogy ez az eshetőség a ritkább.

Azt gondolom, jelen van egy kettősség, azonban hogy kit darál be teljesen a médium és válik kiszolgáltatottá, vagy ki az, aki megtart egy egészségesnek mondható határt és tudatos felhasználó marad, az természetesen mindig egyén függő!

Az oldalhoz való túlzott ragaszkodás, függőség mellett azonban megjelent több pozitívum is, melyekre példákat is láthattunk. Ide tartozik az eltűnt személyek keresésének segítése, és a jelenség által létrejött kollektív empátia, érzékenység mások eltűnése iránt. Azonban amíg felvesszük a kapcsolatot – jelen esetben bejelölnek minket, mi visszajelölünk és fordítva –, úgy el is határolódunk. Hiszen megszűnik a közvetlen kapcsolat, sőt mi több, nem is jön létre. Felvetül hát a kérdés: mennyire adhatunk az üzenőfalra kitett információkra? Egyáltalán hihetünk-e, egy rég nem látott osztálytárs vagy barát profilképének? Vagy mindez csak egy szépen berendezett kirakat? Érdekes módon ezekre csak akkor tudhatjuk meg a választ, ha az általunk oly szívesen követtet barátot nem csak a Facebookra redukáljuk.

(Kép forrása: https://www.piacesprofit.hu/media)

Írta: Kovács Henrietta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.