Isten Veled, jó öreg Felső Tisza-parti stadion!

Az alábbi sorokat Vitos György írásából idézzük, amelynek teljes tartalmát az alábbi linken találhatják meg: http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1438

E sorok írója – még nem krónikásként, hanem kisgyerekként 1961. június 18-án volt legelőször a “Szentélyben”, amikor a legendás hírű SZEAC 4:2-re megverte a bajnok Újpestet!

Bizony, 20.000 néző látta Hajós Imre (3) ill. Nemes István parádés góljait és a szerző a maga 4 és fél évével örökre megjegyezte a SZEAC, majd a későbbi SZEOL AK nevét. Fájdalom leírni, de 2019. július 20-án mehetek ki utoljára.

Tegyünk most egy csodálatos időutazást a jó öreg “Szentély” tiszteletére;

Bizony, immár 68 esztendeje, 1951-ben fejeződött be az építkezés, és az április 1-jei stadionavatóra a Ferencváros volt hivatalos az akkori NB I-ben, mégpedig az 5. fordulójában! A közel 10.000 néző előtti összecsapást 2:1-re megnyerte a Szegedi Honvéd és ezzel kezdetét vette a Felső Tisza-parti stadion több évtizeden át tartó aranykora! Az átlagos hazai nézőszám az ötvenes évek végén-hatvanas évek elején már 15 ezer körül mozgott, ami új csúcsot jelentett Szegeden! Az abszolút rekordot az 1960. május 29-i SZEAC-Ferencváros NB I-es derbi tartja, amikor kereken 30. 000 néző látogatott ki az Etelka sorra! A találkozót Albert Flórián góljával 1:0-ra a zöld-fehérek nyerték.

Pár évvel később, 1967. Sokadik nagyszerű idény, parádés győzelmek, emlékezetes gólok, újfent 20 ezer néző a bajnok Fradi ellen, s a SZEAC megint 9. volt az NB I-ben!

1985 nyarán már új néven próbálkoztak a feljutással, a 8 évet megélt SZEOL AK anyagi megfontolásból fuzionált a Délép SC-vel és az újonnan létrehozott “SZEOL-DÉLÉP SE Szeged” immár a 16. név lett a patinás múltú klub elég szövevényes történetében. A szponzorokkal alaposan “felturbózott” csapat viszont az utolsó pillanatban kétszer is betlizett, így az élvonalba jutott Dunaújváros és Eger mögött csak a 3. helyen kötött ki. De azért a Magyar Kupában NB II-ként is a döntőbe jutásért játszhattak a “februári pockoson” a későbbi győztes Vasas ellen a rendkívül lelkes Kántor “Tyutyuék”.

A Felső Tisza-parti Stadion adott otthont annak az ominózus Vasas elleni osztályozónak, amelyen a Szeged SC drámai körülmények közt elbukta az NB I-be jutás lehetőségét. Az 1989. június 17-i Fáy utcai odavágón szinte győzelemmel felérő 1-1-es döntetlent értek el (későbbi kiváló edzőnk, Major Laci csodálatos találatával, melyet dr. Kovács Gábor adott be mintaszerűen!) Pataki Tamás tanítványai. A 20 ezer nézős visszavágón sokáig úgy tűnt, hogy a gól nélküli döntetlennel a Szeged sorrendben már az 50. élvonalbeli idényére készülhet, ám a 90. percben a derék békéscsabai spori, az azóta elhunyt Németh Lajos büntetőt ítélt a pestiek javára, amit Szabadi értékesített. Az óriási botrányba fulladt összecsapáson végülis a Vasas maradt az NB I-ben, a Szeged SC pedig a másodosztályban kezdte meg a következő idényt, hogy aztán fölényesen bajnoki címet nyerve térjen vissza az első osztályba!

Bizony, szívet melengető érzés ránézni, egy kicsit elidőzni (…) De sajnos, ekkor döbben rá az ember (aki egyben fanatikus drukker!) hová, milyen mélységekbe züllesztették le az elmúlt évtizedek “futball ellen beoltott” városi vezetői, illusztris elöljárói, ill. az első osztályra teljességgel alkalmatlan “halkós-kapicsos megélhetési focivezetői” a patinás múltú, immár 120 éves szegedi labdarúgást?! S vele együtt a legendás Felső Tisza-parti stadionunkat is…

Kétségtelen tény, ha nincs a Kiss-Rigó László által vezetett Szeged-Csanád Egyházmegye mintegy 15 milliárdos, főként állami támogatásból szerzett infrastrukturális beruházása, az ország 3. legnagyobb városának botrányos stadion-helyzete még napjainkban, a XXI. század második évtizedében is az “albán kecskepásztorok színvonalán” mozogna.

Ettől függetlenül – vagy éppen ezért. – Isten Veled, nyugodj békében jó öreg Felső Tisza-parti stadion, emlékedet örökre megőrizzük!”

Kovács Henrietta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük