Fájó, sajgó seb: TRIANON

A történelmi Magyarország sorsát megpecsételő, a 20. század legnagyobb magyar nemzetvesztését és történelmi tragédiák sorát előidéző trianoni diktátumot 1920. június 4-én, az első világháború lezárásaként írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában.

A Magyarországra rákényszerített trianoni békeszerződés alapján Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát. Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt, a délszláv állam a Délvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket és Kárpátalját.

A trianoni béke egy erőszakos diktátum volt, és a nyomában fellépő helyzet, a győztes-vesztes ellentét kiéleződése nemcsak a 20. század második felének nemzetközi politikáját, a magyar revíziós törekvéseket, a megszerzett területekkel gazdagodó új államok görcsös védelmét, és az újabb világháborút idézte elő. A magyar nemzet szétszakításával, a magyar állam ellehetetlenítésével, a magyarokat sújtó kollektív erőszakkal és megbélyegzéssel egy ezeréves állam és nemzet sorsát pecsételte meg végérvényesen.

A trianoni békeszerződés, az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama), és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország új határait.

A szerződést a felek, budapesti idő szerint 1920. június 4-én 16:32-kor írták alá a versaillesi Nagy Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a La galérie des Cotelles-be.

A trianoni békeszerződést a Magyar Királyság nevében, az 1920 márciusában Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam-kormány képviseletében és felhatalmazásával Benárd Ágost, a magyar kormány népjóléti és munkaügyi minisztere, a küldöttség vezetője és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár írta alá.

A választás azért esett rájuk, mivel a rangos és közismert politikusok egyike sem akarta magát kompromittálni a hazánkra nézve végzetes és máig is meghatározó trianoni békeszerződés aláírásával.

Az első világháborúban győztes antanthatalmak elsődleges célja Németország és a háborúban vele szövetséges országok alapvető meggyengítése volt, ezen felül céljuk volt a jelentős háborús jóvátétel követelése, valamint a soknemzetiségű nagyhatalmak egységének megtörése is, mint amilyen az Osztrák–Magyar Monarchia vagy az Oszmán Birodalom volt. A döntéshozók a magyarokkal szembeni Európa-szerte létező ellenséges hozzáállást sem tudták figyelmen kívül hagyni.

A történelmi okirat Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett 35 000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség alapokmányát is.

A szerződést nem írta alá a szintén az antanthoz tartozó Amerikai Egyesült Államok, amely akkor nem lett tagja a Népszövetségnek. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezik a trianonival. Az ily módon létrejött I. világháború utáni kényszer-békerend azonban összeomlott.

A trianoni békeszerződésre emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.

Okuljunk a múltból, és éljünk a jövőért! A hazánkat szétszabdaló trianoni békeszerződést feledni nem lehet, de hinnünk kell az összefogás erejében és abban, hogy összeköt magyarságunk.

Merítsünk hát erőt! Több mint ezer év magyar történelme formált bennünket, akik most itt élünk. Sok-sok  éve köt össze bennünket a trianoni fájdalom. Most egy dolgot tehetünk, hogy a magyar álmot őrizzük szívünkben, és legalább lélekben, szellemben Trianon traumájától megszabadulunk, legalább a lelkünkben, a szívünkben ezt a feldaraboltságot megszüntetjük.

                                                                  Magyarnak lenni jó!

Készítette: Kovács Henrietta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük