Épített örökségeink 4. rész – Belvárosi híd

Szeged városán keresztül folyik a már sok költőt, írót és művészt megihlető folyónk a Tisza. Így Szeged egyes kiépült részeit híddal kellett összekötni, ezt a kapcsolatot két híd szolgálja. Szegedet és Újszegedet a Belvárosi híd köti össze.

1686-tól hajóhíd kötötte össze a Tisza két oldalát. Ez 1786 és 1792 között három ártéri fahíddal (amit százlábú hídnak neveztek el a szegedi polgárok) egészült ki, így biztosítva, hogy a város polgárai és az átutazók a vizes-mocsaras terület felett tehessék meg az utat Szőreg felé. Ezt a szerkezetet Vedres István, Szeged akkori főmérnöke tervezte.

Amikor Szegedet elérte a vasútépítési láz, megszületett a döntés egy olyan híd építéséről, ami biztosítja a fővárosból induló vonatok útját a Tiszán túlra, Temesvár irányába. A várost elpusztító árvíz után egy évvel, 1880-ban pedig kiírták a tervpályázatot egy közúti híd építésére, amit a francia Eiffel cég ajánlata nyert meg, a terveket pedig Feketeházy János mérnök készítette.

Feketeházy úgynevezett négynyílású, felsőpályás ívhidat álmodott a Tisza fölé. A régi belvárosi híd átadása 1883. szeptember 16-án zajlott. Kreminger Antal prépost áldotta meg a hidat, Pálfy Ferenc polgármester és sok más méltóság jelenlétében. Szeged nagyon örült a hídjának, pedig az átkelésért 1930-ig hídpénzt kellett fizetni. Ugyanakkor Szeged nagyon siratta hídját, ami 1944 őszén vált a háború áldozatává. A közúti átkelő újjáépítése 1947 tavaszán kezdődött és 1948 novemberére fejeződött be. Indokolt volt a rohamtempó, ugyanis Szegednél akkor csak komppal, illetve az épülő híd mellett kialakított gyalogos pontonhídon lehetett átkelni a Tiszán. Az új belvárosi híd átadására 1948. november 21-én került sor. Több mint 50 ezer ember gyűlt össze a hídavatóra, ahol Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter mondott beszédet.

A régi hidat egy ívhíd váltotta fel, rajta villamossínekkel, amiken 1969-ig közlekedtek a jellegzetes sárga szegedi „tuják”. Az öregebb szögedi polgárok persze siratták azokat a híddíszeket, amik nem épültek újjá, de az átszabott híd íve éppen olyan nélkülözhetetlen eleme lett a városképnek, mint mondjuk a Fogadalmi templom tornyai.

A szegediek csak azért szomorkodhatnak, mert bár van még egy, a nagykörutat és a Temesvári körutat összekötő Bertalan-híd, sőt épült már sztrádahíd is Algyő határában, ám ez is kevés ahhoz, hogy gond nélkül lehessen átkelni Szegednél a Tiszán.

Egy szó, mint száz; nagyon várja a város a harmadik szegedi Tisza-hidat, amit már annyiszor megígértek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük